A Tanodába sok felől, különböző indíttatásból, többféle ember érkezik. A közös bennük az, hogy Valamit keresnek…

Útkeresők…

Keresik az utat Önmagukhoz, a másik Emberhez az Élethez. Közös bennük az, hogy különböző módon és mértékben, de készek arra, hogy tanuljanak. Valahol érzik, hogy habár mindannyian különbözőek vagyunk, valahol mégis lennie kell az Élethez is valamiféle szabályszerűségnek, hiszen látjuk, hogy a természetben, a földön, a világegyetemben vannak szabályok, amelyek mentén az élet kialakult, és amely mentén az élet működni tud. Útkereső… Ki vagyok én? Mi dolgom a Földön, Mi a dolgom a Világban? Valóban része vagyok egy Egésznek?

Itt a Földön dualitás van, egyfajta kettősség. Ez már feltételez valamiféle választhatóságot:
Ezt csináljam vagy azt? Erre menjek, vagy a másik irányba?  Úgy néz ki, a szabályban van valamiféle választási, döntési lehetőségünk.
De akkor hogyan döntsek?  Mi alapján? Sok-sok kérdés. Továbbra is ott a kérdés: Ki vagyok Én? Ki az a másik ember? Milyen? Miért olyan? Lehetne másmilyen is?

Azután találkozunk egymással. Észrevesszük, hogy egyik ember szimpatikus, a másik nem. Az egyik emberrel szinte azonnal félszavakból is megértjük egymást, van, akivel ez csak akadályok megmászásán keresztül megy. Ezen kívül ott vannak az úgynevezett külső körülmények, amelyek időnként, mint egy kellemes áramlat, a szárnyai alá kapnak és érezzük, látjuk, haladunk, könnyebben, mint első pillanatban gondoltuk. Majd érkezik olyan körülmény -, ami úgy érezzük -, teljesen ellene dolgozik annak, amit éppen szeretnénk, amiért időtlen ideje elszántan menetelünk, és mindig visszavet, akadályoz, nehezít. Mi miért történik? Ami történik, mit jelez? Egyáltalán van valami jelentése, kell ezzel foglalkoznom?

…majd újra a kérdés: Ki vagyok Én? Mi dolgom a világban? Mi az értelme az Életnek/az Életemnek? Ezek a kérdések ott vannak mindenkiben. Különböző életkorban ezek újra és újra a felszínre törnek. Jó, hogy annak ellenére, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, mégis léteznek szabályszerűségek, amelyeket ha felismerünk, amelyeket ha megtanulunk, egyfajta megoldóképletet kapunk önmagunkhoz, a másikhoz, az Élethez.

A tanulás nem mindig megy könnyen. Az is igaz, hogy különböző mértékben és különböző mélységben akarunk egyes tananyagban elmélyülni. A tanulás a tudás megszerzéséhez vezet, ami időnként áldozatokkal is jár. De ezek jók. A tanulás során megnyílik a világ, megismerünk és felismerünk. Rájövünk arra, mit, hogyan is tegyünk. Ezzel együtt felismerjük a hibáinkat is, amelyekből tanulhatunk.

Ez időnként nem könnyű, de az élethez ez is hozzátartozik. A GyöngyHáz Tanodába érkező Útkereső többféle témakörön – tudományágon – keresztül szerezheti meg az ismereteket, amit azután saját döntése szerint használhat fel. Teljesen mindegy, hogy azért jön és tanul, mert a téma a hobbija – az érdeklődési köre – vagy pedig a munkájába szeretné beépíteni.

Ezzel a fajta tanulással és ismeretek megszerzésével együtt önmagát is tanulja, az életet tanulja.

Ezért GyöngyHáz:

Nagy izgalommal és szeretettel fogadok minden tanulni vágyót. Úgy építettem fel a tananyagokat, hogy azok fokozatosan, lépésről-lépésre – szintről – szintre vezessék a tanulót. A tananyag információ és a tanuló saját maga dönti el, hogyan építi azt be önmagába és alakul át benne igazgyönggyé. A tanuló egyfajta gyöngyház, a tudás igazgyöngy. A Tanoda GyöngyHáz és az itt megszerezhető tudás az igazgyöngy.

Ha ezt az írást olvassa, az azt jelenti, hogy éppen rám/ránk talált. Üdvözlöm! Jöjjön és ismerje meg saját életének megoldóképletét. Fedezze fel az önben rejlő értéket!